Jul
21
Családi találkozót szervez Magyarországra Németh Samira, az a szomáliai-magyar lány, akit a Baptista Szeretetszolgálat és Vujity Tvrtko hozott haza egy kenyai menekülttáborból egy hónappal ezelőtt. Samira magyarnak vallja magát, lelkesen készül a gimnáziumi tanulmányaira, és közben próbálgatja az európai fiatalok életét. A Bors élete első nyaralásán látogatta meg a 18 éves lányt, aki mesélt a régi és az új életéről.
Németh Samira megállás nélkül mosolyog, mókázik, cseveg – hol Vujity Tvrtkóval és jó barátjával, Ákossal angolul, máskor valamelyik testvérével telefonon szomáliul. Nem is gondolná senki, hogy egy hónapja még egy kenyai menekülttáborban volt, és fél évvel ezelőtt a szomáliai polgárháború rémségei elől szökött, hogy mentse az életét.
Samirát a Baptista Szeretetszolgálat hozta Magyarországra, miután az ENSZ menekültügyi biztosa értesítette őket: a táborban egy félvér lány váltig állítja, hogy magyar. Meglátogatták, és kiderült: Samira egy Baranya megyéből származó férfi, Németh Lajos lánya. Lajos a francia idegenlégióból szökött meg egy szomáliai bevetés alatt. Feleségül vette Hareda Sharif Nuurt, és ő maga is áttért az iszlám hitre. Tizenhárom gyermekük született.
"Én itt élek nyomorúságban és éhezünk, és főleg állandóan hadakozások folynak itt, egy héten több mint 250 személy életét vesztette. Mélyen Tisztelt Magyar Nagykövetség! Az egy élő atyaisten szent nevében kérem Önöket, hogy segítsenek nekem és családomnak" - írta kétségbeesetten 2004 májusában. Nem tudni, hogy a levél megérkezett-e a magyar nagykövetségre, de tény, hogy nem segítettek. Nem sokkal később rablógyilkosok törtek be Némethék mogadishu-i házába, megölték Lajost és a kertben játszó 3 éves Sophiát, az öt éves Jusufot és 13 éves Leilát.
Hareda a legkisebb gyermekekkel együtt elmenekült, s mivel a nagyobbak már nem éltek otthon, Samira egyedül maradt a házban. Egy ideig a szomszédoknál húzta meg magát, majd amikor a polgárháború egyre véresebbre fordult, Kenyába menekült, és ott a szomáliaiak számára fenntartott menekülttáborba került.
- Magyar vagyok, fehér ember, és nagyon jól érzem magam Magyarországon - jelentette ki a Borsnak Samira. - Az a jó, hogy szabad vagyok, és biztonságban vagyok. Amint lehetett, felvettem a kapcsolatot a testvéreimmel, és most már rendszeresen beszélek velük. Júlia Olaszországban él a barátjával, Luigi Svájcban, Béla pedig Kenyában maradt a menekülttáborban. A legnagyobb meglepetés azonban mégis Sanyi volt: hét éve halottnak hittem, és csak most derült ki, hogy ő is Magyarországra szökött. Szeretném, ha a családom itt találkozna, ahonnan édesapám származik, már szervezem is a találkozót.
A 18 éves lány Magyarországon is tartja a hitet, amiben felnőtt: hetente jár a Pécs melletti, még működő dzsámiba, befogja a fülét, ha harangszót hall, és amennyire lehet, betartja az előírásokat: nem eszik disznóhúst, és kendővel fedi le a fejét, ha sok ember előtt jelenik meg. Csadort azonban sose hordana többé.
- Szomáliában csak a szemem látszódhatott ki a csador mögül, amikor kimentem az utcára. Meleg és kényelmetlen viselet, sokszor fulladoztam benne. Sokkal jobban tetszenek az itteni ruhák - fejtegette Samira.
Emellett sok más dologra is rácsodálkozott: egy estén keresztül nyitogatta a hűtőt, mert nehezen hitte, hogy lámpa ég benne, s a mosogatógép működését a mai napig nem érti. Tévével, videóval, mobiltelefonnal és internettel viszont találkozott már Szomáliában is.
Mindennapi életében egy olyan ember segít neki, aki maga is átélt hasonlót: mentora, Baka Sára a volt Jugoszláviából jött magyarként hazánkba, és neki is végig kellett néznie, ahogy a délszláv háborúban kivégzik az egyik unokatestvérét.
- Samira most van a legnehezebb időszakban: meg kell találnia azokat a kapcsolatokat, amelyek később segíthetik őt. Sokat vagyunk együtt, készülünk a szeptemberi iskolakezdésre, és barátkozunk a családjával. A legkisebb fiam, Ákos állandóan vele van, nagyon jól kijönnek egymással - magyarázta Sára.
A kislány igen speciális helyzetben van: 18 éves magyar állampolgár, szabadon rendelkezik magával. A mindennapi életben úgy viselkedik, mint egy 14-15 éves, ám ha a sorsáról és a jelenlegi helyzetéről van szó, céltudatosan és okosan gondolkodik, tervez.
- Hat év múlva férjhez szeretnék menni, és kettőnél nem lesz több gyermekem - jelentette ki. - Mindegy nekem, hogy keresztény vagy muszlim lesz a férjem, csak egy a fontos: hogy szeressem.
Comments
Leave a Reply