Mai, garantáltan jó gyermekverseket tartalmazó antológiát, a Friss tintát lapozgatva bukkantam rá az alábbi gyöngyszemre. Vicces költőnk bizonyára rengeteg svéd gyermekverset olvashatott, ettől vált számomra ez a valami izzadságszagúvá, mitöbb, gagyi utánzattá.A Velvet egyik blogjából.

Rengeteg kisfiú jár az oviba, aranyosak, nem játszanak velem, mind
Szerelmes belém, van, amelyik nem belém.
Hanem, mit tudom én kibe.
Honnan tudjam?
Üvöltenek, mint a vadállat, mint a fába szorult fészek, nincs eszük,
Sokszor nem is tudom, melyikbe legyek szerelmes.
Melyikbe nem. Melyik melyik.

 

Tovább olvasgatva betekintést nyerhetünk egy másik kortárs szerző gyerekszobájába:

„Volt ellenség is rengeteg,
hogy elkergessük őket én
mocskos nejlont, taknyos zsepit
vittem a menet elején.”

Hörgőcske Ödön kalandjaira egyik ismerősöm hívta fel a figyelmemet, ez valami dohányzás ellenes remekmű, ovisok számára:

„Tudósunk e pillanatban nagyot köhögött
Majd nyitott ablakon át jóízűt köpött
Ott, az udvaron landolt másodszor Hörgőcske Ödön
Ki valamikor még dühöngött, benn, a konyhakövön,
Megrázta magát, majd vidáman bukfencet vetve
Indult újabb házakba, más dohányfüsttől szenvedő
Gyermeket keresve.”

Egy halmozottan sérült gyerekeknek készült füzetben található a következő rettenet Mókatár címszó alatt.

A kutyafiú és a kutyalány elmennek kutyagolni. Egyszer csak a kutyafiú előveszi a kutyafáját, a kutyakislány meg a kutya mindenit. A kutyakislány megijed. – Te kutyafiú, nem lesz ebből kutyabaj? – Cseppet se félj, van nálam kutyagumi.

Comments

Leave a Reply